Life with a toddler

Sokan írtak mostanában hozzátáplálás témakörében blogot, úgy gondoltam ideje nekem is megírni a "sztorinkat" :D Bár én nem nevezek vele semmilyen pályázaton ;)

Beni kezdettől fogva tápszeres baba. Írtam már erről, mikor a Dévény torna témakörét jártam körbe. Mikor megszületett az egyik éjszakás nővér nagyon cuki volt, megmutatta, mit s hogyan csináljak hogy "belövelljen" a tejem. Úgyhogy a kórházban megindult a nagyüzemi fejés. Szabi keresett a környéken gyógyszertárat, mert hiába akkora a János kórház mint egy komplett falu, az ottani gyógyszertárban nem lehetett mellszívót venni.

Mikor átkerültünk a koraszülött osztályra, rekkenő hőség volt, a gyerek alig evett, a tejem pedig kezdett apadni, így már akkor kiegészítő táplálásra szorult. Vizet nem nagyon akart inni, a nővérkék pedig nagyon sulykolták, hogy adjak neki cukros vizet mert az édeset sokkal jobban elfogadják. Én viszont nem voltam hajlandó, nem akartam a pár napos csecsemőmet már cukorral tömni (mai napig nem eszik cukrot, leszámítva a gyümölcsben lévőt). Mivel együtt voltunk végig, így tudtam, hogy nem is fogják a tudtomon kívül itatni. Ezen túl, ami nekem megdöbbentő volt, hogy úgy kellett egyáltalán "kierőszakolni", hogy ugyan valaki legyen már kedves a mutassa már meg, hogyan is szoptassam a gyerekem, mert első gyerek, még azt se nagyon tudom, hogy nyúljak hozzá.

Miután hazajöttünk én is megnyugodtan, kicsit több is lett a tejem s próbálkoztunk. Rengeteget. Éjjel-nappal. Rengeteget sírtam. S nem csak azért, mert fájt, hanem mert képtelen voltam ellátni a gyerekemet. Aztán szépen lassan elapadt a tejem, egyre több volt a tápszer, egyre kevesebb a lefejt tej, hiába mondogatta Sz., hogy a kicsinek is örülni kell, amíg tudok fejjek. De hamar belekerültem a rettentő fárasztó körforgásba: etetés-altatás-fejés, mire ezt befejeztem kezdődött minden előlről. Aztán megtanultam ezt elengedni, s inkább pihenni. Nem sokkal később pedig a Dévény tornán kiderült, hiába akartam én ezt ennyire, hiszen a szájában az izmok annyira le voltak tapadva, hogy örülhettem, hogy egyáltalán cumisüvegből tudott enni normálisan.

4 hónapos korában aztán védőnői tanácsra megkezdtük a hozzátáplálást. Először csak almalével, imádta. Utána almapürével azt is imádta. Jött a pici megingás, a sütőtök nem kellett neki semmilyen formában. Se üveges, se mással együtt, se sütve. Most pedig a bioanyuk ki fognak utálni a világból: az elején nem voltam hajlandó főzni neki. Almát reszelgettem, hiszen annak volt a szezonja, de miután ráleltem a Hamanek Happy Fruit 100% gyümölcstartalmú készítményeire szívesen adtam azt neki. Főleg mivel a hozzátáplás kezdete igencsak ősz-tél környékére esett, hol voltak már akkor az idénygyümölcsök s nem adsz egy 4 hónaposnak egyből narancsot... :D

6 hónap környékén jött a gyümölcsbe babakeksz a glutén miatt, illetve ebédre valami zöldség. Akkor felhasználva az addig felgyűlt bébiételes üvegeket elkezdtem főzni/fagyasztani a gyereknek nagyüzemben. Borsó, répa, krumpli összeturmixolva némi vízzel hígítva egészen pépes állagúre sikerült.

Azt kell mondjam a gyerekemmel szerencsém van: olyan jó étvágyú, mint az apukája, nem válogat, sütőtökön kívül megeszik mindent. Némi megingást a hús bevezetése okozott, mivel az eléggé megfogta a pociját. Hónapokig nem jutottam 2 szilárd étkezéstől tovább, pedig nagyon akartam. Mivel sokáig nem volt foga, így a védőnéni nem javasolta a darabos ételek bevezetését, s ami nekünk sokat segített a rágás megtanulásában, az a kölesgolyó.

Mostanra az én "lustaságomtól" függ, hogy hányszor eszik szilárd ételt napközben. Reggelire általában valami pékáru (apa sütötte kenyér egy kis sajttal), tízóraira gyümi (nagy darabokban, végigette az idei nyári kínálatot, s az alma szezon még csak most jön :)), ebédre vagy leves/ami épp itthon van készétel vagy bébiétel (múltkor főztem külön neki isteni tésztát, paradicsomos szósszal, de kiköpte :D mondjuk akkor a foga miatt pár napig egyáltalán nem evett darabos ételt, még gyümit se). Uzsira pedig valami joghurtos cucc.

Egyre többet hagyom egyedül enni, s ha lehetne valamit változtatnom, biztos, hogy ez lenne az amit másképp csinálnék. De nekem is "kényelmesebb" az ha csak 20 percig ebédelünk s nem másfél óráig... :D